Black-Out : Esőnap
. 2005.04.05. 15:33
Kék köd ébred
Átkarol
Eső olvad az arcomon
Te a növény csak ekkor élsz
Hogy képet fessen
A múltba néz
Az elme
Ami fáj
S hogy a sivatag milyen
Táj
Viharban
De újra mély
És a testem a lelkedé
A lelkedé
Mélysötét
Sötétkék
Black-Out : Esőnap Kék köd ébred Átkarol Eső olvad az arcomon Te a növény csak ekkor élsz Hogy képet fessen A múltba néz Az elme Ami fáj S hogy a sivatag milyen Táj Viharban De újra mély És a testem a lelkedé A lelkedé Mélysötét Sötétkék
Mégse fáj, mégse fáj Hogy az eső hideg kép Elkísér, elkísér Ahogy a kezed pengét ér Mégse fáj, mégse fáj Csak az eső színe más Elkísér, elkísér Ahogy a kezed pengét ér
Hideg tested Marad még Csak a lelked érje fény Meg a víz És a messzeség Ami mindig újra meg újra mindig Újra hív Meg az álom, meg a vágy Meg az örök megváltás Ami benned él, ami mély És a testem a lelkedé Mélysötét Sötétkék
Mégse fáj, mégse fáj Hogy az eső hideg kép Elkísér, elkísér Ahogy a kezed pengét ér
Mégse fáj, mégse fáj Csak az eső színe más Elkísér, elkísér Ahogy a kezed pengét ér
Szélben ázunk, akárcsak Ő viharlelkeket ismerő A kezed kezemtől Elszakad Ahogy itt van, most is Megmarad Ez a kép ami fáj Ami most is ordibál Hogy szeress amíg mély És a testem a lelkedé
|